Első lépés: a világ vonzása

Az élet első felében mindannyiunkat beszippant az anyag világa. Tanulunk, dolgozunk, építünk, bizonyítunk. A célok konkrétak: ház, autó, státusz, elismerés. A vágyainkat kívül keressük, a boldogságunk mértéke gyakran pénzben ,lájkokban, elismerésben mérhető. Ebben nincs semmi hiba – ez az utunk természetes kezdete. Az anyagi világ megérintése nélkül nem lehet valódi szabadságot tapasztalni. De valami mindig hiányzik.

Második lépés: a szellem hívása

Ahogy telik az idő, valami megreccsen. Lehet, hogy elveszítesz valakit, talán kiégsz, vagy egyszerűen csak megkérdőjelezel mindent, amit eddig biztosnak hittél. Ez a lélek szelíd, de határozott ébresztése. Ebben a szakaszban a szellemi dimenziók vonzanak: keresel, olvasol, meditálsz, tanfolyamokra jársz. A figyelmed befelé fordul, és egy ideig azt gondolod, hogy ez az igaz út. Hogy az anyag illúzió, és csak a „fény” számít.

Harmadik lépés: a kettő egyesül

A valódi pártatlanság akkor születik meg, amikor már egyik oldalt sem idealizálod. Már nem menekülsz az anyag elől, de nem is kapaszkodsz bele. Már nem akarod csak a szellemit, de nem tagadod meg. Egyszerűen vagy. És ez a létállapot a belső középpont. Az a hely benned, ahol nem kell választanod. Ahol az anyag és a szellem összeér. Ahol nem utasítod el a világot, és nem keresel megváltást máshol – mert megtaláltad itt, önmagadban.

A kötéltáncos, és amit a kezében tart

A kötéltáncos a végtelen égbolt és a vibráló város között egyensúlyoz. Kezében hosszú, masszív rúd – nemcsak fizikai támasz, hanem szimbólum. A rúd két vége maga a karma: minden tapasztalás, amit a végletek megélésén keresztül gyűjtött. Minden fájdalom, öröm, túlzás és hiány. Ezek húznak jobbra és balra, de már nem sodornak el – mert középen ott fut végig a rúd tengelye: a dharma. A saját utad, ami nem harcol a végletek ellen, hanem átemel rajtuk.

A dharma az, ami támogat. Nem húz, nem tol, nem ítél – csak van. Mint egy gerincoszlop a lélekben. Te pedig tartod ezt a rudat, de valójában ő tart téged. És amikor megtanulsz vele létezni, amikor elfogadod, hogy a karma nem ellenség, hanem tanító, akkor válik valóban érezhetővé ez az erő.

Mint egy keljfeljancsi

Aki nem járt meg végleteket, az nem tudja hol van az arany közép. Aki még nem élt át mélységet vagy mámoros magasságot, az nem tudja, milyen érzés belül, a csendben lenni. De aki igen – ő már más. Olyanná vált, mint egy keljfeljancsi. Kibillentheted bármelyik irányba – a következő pillanatban már vissza is tért. Nem erőből, hanem természetből. Nem azért, mert harcol, hanem mert megtalálta a súlypontját. A saját középvonalát. Ahol nem kell többé kapaszkodni – mert ő maga lett a középpont.

Záró gondolat

A pártatlanság semlegesség, de egy nagyon is élő, vibráló állapot. Egy olyan pont, ahol a karma és a dharma találkozik – és nem küzdenek egymással. A világ továbbra is végletekben mozog, de te már nem. Te középen állsz – szabadon, jelenlétben. Kezedben a rúd. A múltad, a jövőd, az utad – egyensúlyban.