Nem lehet rávenni senkit az ébredésre. Nem lehet tanítani, siettetni, erőltetni – és talán épp ez benne a legnagyobb szépség. A spirituális ébredés nem egy intellektuális döntés, nem egy napi cél a teendőlistádon. Az ébredés megtörténik. Csak úgy. Mint amikor egy fa virágba borul. Nem azért, mert virágozni akar , hanem mert elérkezett az ideje.
Mi emberek is ilyen fák vagyunk. Van bennünk egy belső program, ami akkor aktiválódik, amikor minden együtt áll hozzá – belül és kívül. A kérdés nem az, hogy akarjuk-e látni a nagyobb valóságot, hanem az, hogy megérett-e bennünk valami arra, hogy érzékeljük.
Ha valaha ültettél már gyümölcsfát, vagy próbáltál citrommagot csíráztatni, pontosan tudod, miről beszélek. Egy magról nevelt citromfa akár 10-15 évig is csak növekszik, mielőtt először virágot hozna. Türelem kell hozzá. Tér. Idő. És senki nem rója fel a fának, hogy miért nem virágzol már?!
De ha egy termő citromfa ágát gyökerezteted – vagy beoltod egy már virágzó példányról –, akkor a folyamat másképp alakul. Egy év, és már ott vannak a virágok. Mi a különbség? Az alap. A minta. A környezet. A kontextus. És valahol így működik az ébredés is.
Ha olyan közegben vagy, ahol természetes a növekedés, ahol már nem csak a túlélés hanem a szabadság a cél, ahol mások már virágoznak – te is hamarabb megnyílsz. Nem azért, mert rábeszéltek, hanem mert átitat a lehetőség jelenléte. Mert a környezeted emlékeztet arra, hogy mit is tudsz valójában.
Nem vagy elkésve
Azt hiszed, valamiről lemaradtál? A válasz: nem. A fák sem egyszerre virágoznak. A barackok kezdik, aztán jönnek a cseresznyék, a mandula márciusban, a dió csak májusban bont rügyet. Minden a maga idejében. Ez nem verseny. Ez nem spirituális versengés. Ez egy belső programozás, ami úgy lett beléd írva, mint a magba a teljes fa.
Ne téríts. Légy virág.
A legnagyobb ajándék, amit adhatsz másnak, nem az, hogy elmagyarázod neki, mit nem lát. Hanem az, hogy megmutatod, milyen az, amikor valaki már lát. Amikor valaki már virágzik. A virág nem szónokol – illatozik.