Szeretem a fantasy filmeket. Az egyik nagy kedvencem The Originals – A sötétség kora, ami A vámpírnaplók spin-off sorozata. A történet New Orleansban játszódik, és egy ősi vámpírcsalád életét dolgozza fel.

Az ébredés első szakaszában sokan beszélnek az energiavámpírokról, akik elszívják az életerődet. Sokan még különböző védekezési technikákat is tanítanak a sötét erők kivédésére. „Vedd körbe magad fénnyel!” – ha-ha-ha…

De mi is az energia, amit „elszívnak” tőlünk? És mi az a láthatatlan világban, ami olyan, mint a fizikai valóságban a vér?

Egy hétköznapi ember adott energiakészlettel rendelkezik – egy olyan kerettel, ami normál működésre elegendő. Energiát használ az elme a gondolkodásra, energiát fektetünk a fizikai tevékenységekbe, és még az érzelmek szabályozása is energiaigényes. Ahogy egyre több szerepet vállalunk az életünkben – legyen szó munkáról, családról vagy társasági életről –, egyre több energiára van szükségünk a fenntartásukhoz.

Pontosan úgy, ahogy a fizikai világban is látható: minél több tárgyat vagy ingatlant birtoklunk, annál több időt, pénzt és energiát kell fordítanunk a fenntartásukra. Ugyanez érvényes a kapcsolatainkra is: minél több emberrel állunk kapcsolatban, annál nagyobb befektetést igényel a kapcsolatok ápolása.

De mi van akkor, ha az energiánk nem elég? Valahonnan meg kell szereznünk a hiányzó mennyiséget. Ez általában nem tudatos folyamat.

Az energiagyűjtésnek több módszere is van. Valaki például úgy töltődik, hogy magára vonja a figyelmet – ezt elérheti panaszkodással vagy azzal, hogy állandóan bajba keveri magát. Mások manipulációval vagy konfliktusokkal szerzik meg az energiát – hiszen akié az utolsó szó, az viszi az energiát. Vannak, akik a megmentő szerepében érzik jól magukat, ezért folyamatosan áldozatokat keresnek, akiket „megmenthetnek”. A népszerűség is energiaforrás lehet. De ilyen az is, amikor valaki hízelgéssel próbál rávenni, hogy megtegyek helyette valamit, amire ő maga is képes lenne saját erőből, de nem akar energiát fektetni mondjuk abba, hogy utánanézzen a neten.

A legtöbb ember nem akar kérni, mert fél attól, hogy nemet kap. Ők például azt várják a másiktól, hogy találja ki, mire van szükségük. Ha nem kapják meg, amit szeretnének, akkor duzzogással reagálnak, vagy kirobbantanak egy konfliktust. Ez is egy módja annak, hogy energiához jussanak.

Ha rendelkezel a belátás képességével, akkor előbb-utóbb rájössz, hogy te is vámpír vagy… mindenki az.

A vámpírok szeretik a sötétséget. Tudattalan árnyékaspektusok, vérengző vadállatok, akik bármi áron megszerzik a táplálékot – még akkor is, ha közben az áldozat meghal. Azonban az ősi vámpírok, az eredetiek, már bírják a napfényt, nem kell a sötétben rejtőzködniük. Ismerik az energia áramlásának törvényszerűségeit, elsajátították a mértékletesség erényét, és nem szívnak el több energiát, mint amennyi szükséges az életben maradáshoz.

Ők tisztában vannak azzal is, hogy az energia csupán áthalad rajtunk – adjuk és kapjuk. Nem tudjuk hosszasan tárolni, ezért felesleges felhalmozni. És ami talán a legfontosabb: tudják, hogy nem kell erőszakot alkalmazni, mert kérni is lehet. Úgy, hogy az adó fél ettől még megbecsülve is érezze magát. Amikor felfedezek és integrálok egy sötét aspektusomat, akkor átveszem az irányítást felette. Megismerem a működését, így azonnal észreveszem, amikor velem szemben próbálják alkalmazni, és azonnal véget vetek az energiarablásnak.