A türelem nem erőtlenség, hanem a teremtés csendes szakasza – az a láthatatlan időszak, amikor kívül még semmi sem történik, de belül már minden mozgásban van. Aki alkot, az előbb-utóbb megtanul türelmesnek lenni, mert minden igazi teremtés aktív és passzív szakaszok ritmikus váltakozásából áll. A türelem nem más, mint bizalom abban, hogy amit elindítottál, az akkor is növekszik, ha te épp nem látod.

1. A teremtés két arca
Minden alkotó folyamatnak két arca van: az aktív és a passzív. A cselekvés és a befogadás. A magvetés és a növekedés. Az egyik látványos, a másik csendes. Az egyik a te kezed munkája, a másik az univerzumé. A türelem ez utóbbi: a képesség, hogy ne zavard meg a folyamatot, amikor nincs dolgod benne.

2. Kertészkedés – a türelem iskolája
Ha valaha is vetettél magot, tudod, miről beszélek. Az első vetésednél az idő végtelennek tűnik. Napról napra nézed a földet, és semmi nem történik. Ez az az időszak, amikor sokan feladják: „Nem működik. Valamit rosszul csináltam.” Pedig épp ellenkezőleg: minden működik. Csak az történik, ami még láthatatlan. A türelem itt válik beavatássá: ha kibírod ezt a látszólagos tétlenséget, megtanulod, hogyan működik valójában az élet.

3. A legtöbben nem a kudarcba buknak bele, hanem a türelmetlenségbe
A legtöbb változás nem azért marad félbe, mert lehetetlen volt, hanem mert a passzív szakaszban valaki feladta. A türelem hiánya olykor fájdalmasabb, mint maga a kudarc, mert visszanézve felismered: ha maradtál volna még egy kicsit, megtörtént volna a fordulat. Emlékezz: a pillanat, amikor feladnád, gyakran csak egy lépésre van attól, amikor valami új sarjad ki.

4. A türelem: aktív bizalom az élet intelligenciájában
Ez a passzív szakasz nem valódi passzivitás. Inkább bizalom. Egy tudatos döntés, hogy nem kapkodsz. Hogy nem rángatod ki a magot a földből, hogy megnézd, gyökerezik-e már. A türelem a legerősebb, legérettebb formája annak, hogy összhangban vagy az élet ritmusával. Nem türelmes vagy – te magad vagy a türelem.

5. Visszanézve érthető meg minden
Gondolj vissza az életed olyan szakaszaira, amikor „semmi nem történt”. Talán épp ezek voltak azok a belső átalakulások, amelyek később lehetővé tették a változást. Hányszor adtál már fel egy folyamatot azért, mert nem tudtad, hogy csak épp a türelem szakaszában jártál? Ha ezt most megérted, másképp fogsz állni mindenhez. Többé nem lesz “üresjárat”. Csak teremtő csend.