Bennünk élő prostituált – már a szó is feszengést hoz. Pedig ott él benned. Bennem is. Mindannyiunkban. Nem a testét árulja, hanem valami sokkal mélyebbet: az idejét, az energiáját, az életerejét. Odaadja szeretetmorzsákért. Egy kis figyelemért. Biztonságérzetért, amit a pénz, a pozíció vagy a hamis kapcsolatok nyújtanak. És mindeközben szépen lassan elveszíti az életerejét.

A legtöbb ember elítéli a prostituáltakat. A nőket, férfiakat, akik a testüket bocsátják áruba pénzért, érzelem nélkül. De nem is sejtik, hogy ők maguk is ezt teszik – csak épp más az árucikk. Az idejük, a tehetségük, az álmaik, a belső világuk lesz az, amit fillérekért elcserélnek. Olyan szerepekért, amelyek sosem voltak rájuk szabva.

A strici mindig ott van
A prostihoz mindig tartozik egy strici. Egy figura, aki meggyőzi: nincs más választása. Hogy így működik a világ, mindenki ezt teszi, ez a felnőtt lét ára. És a legtöbben el is hiszik. Mert a strici nem egy külső alak – ő maga a belső hang, ami újra meg újra eladja a szabadságot biztonságért, az igazságot elfogadásért.

Egy ponton azonban felébredsz. És akkor látod meg, hogy ez egy időtlen háború. Egy háború a szíved és az elméd között. A szív tudja, mi igaz. Az elme viszont meg akar védeni. De gyakran úgy teszi, mint Júdás – eladja a lelked harminc ezüstért, csak hogy ne fájjon, ne legyél más, ne lógj ki.

A külvilág tükör – és hazugság is egyben
A háború, amit kívül látsz – a zűrzavar, a politikai cirkusz, a hatalmi játszmák – mind ott vannak benned is. A világ nem más, mint a kollektív belső háborúk kivetülése. És amíg benned dúl a háború az értelem és az érzelem között, addig odakint sem lesz csend.

De van egy pont, ahol béke köthető. Egy pont, ahol nem kell választani. Ahol az értelem és az érzelem kéz a kézben indul tovább. Amikor már nem eladni akarod magad, hanem megmutatni azt, aki vagy. Ahol már nem egy külső Júdás irányít, hanem belső integritás. És amikor ez megtörténik – valami kikapcsol. Lecsatlakozol a manipulációról. A politikáról. A programozásról. És először hallod meg a saját hangod.

Az új szerződés: belső béke
A bennünk élő prostituált nem bűnös. Ő csak túlélni próbált. De ma már nem a túlélés idejét éljük. Most már emlékezni jöttünk. Hazatérni. Visszakapni önmagunkat, darabról darabra.

Soha többé nem adom oda az időmet valakinek, aki nem látja a bennem rejlő csodát.

Nem cserélem el az energiámat hamis biztonságra.

Nem játszom el, hogy kevesebb vagyok, csak hogy kényelmes legyek másoknak.

És ahogy ezt belül kimondod, a prostituált átalakul. Szabaddá válik. Visszakapja a nevét, amit rég elfelejtett: Méltóság.