🎶 „Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,
Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.” 🎶
– Neoton Família

A dal szinte profetikus pontossággal írja le, mi történik az emberrel Dr. David R. Hawkins tudattérképén, amikor átlépi a 200-as küszöböt, elérve a bátorság szintjét az ébredésben. Ez az a pont, ahol valami belül végleg átkattan. Már nem menekülünk a fájdalomtól, a félelemtől, a szorongástól – hanem szembenézünk velük. És abban a pillanatban, amikor megengedjük ezeknek az érzéseknek, hogy ott legyenek, a valóság mélyen átrendeződik.

A legtöbben a bátorságot a félelem elnyomásával azonosítják. Vakmerőséggel. Azzal, amikor valaki figyelmen kívül hagyja a kockázatokat, és fejjel rohan a falnak – csakhogy cselekedjen. Ez azonban nem bátorság, hanem elfojtás. A valódi bátorság tudatos jelenlétet jelent a legsebezhetőbb pillanatokban.

A bátorság azt jelenti: érzem, amit érzek. Tudom, hogy vannak következmények. De nem menekülök. Nem akarom megjavítani, átalakítani vagy elnyomni a valóságot – hanem elfogadom. Mert innen indul az igazi átalakulás.

220 felett már nem külső megoldásokat keresel. Nem fogsz senkit hibáztatni. Megérted, hogy nem vagy azonos a gondolataiddal, érzéseiddel, szerepeiddel – és pontosan ettől kezded visszanyerni az erőd. Ez a tudatszint az ébredés első valódi pillanata, ahol már nem illúziók ellen küzdesz, hanem elkezded lebontani őket.

Innen már nincs visszaút. És ez a legjobb hír, amivel szolgálhatok.